Az ajtó mögött!
Hallasz?
Már egy esztendeje dörmögök.
Kiabálok, integetek
Harapok és vesztegetek
Itt az ajtód előtt…
Nem tagadom:
Le kellett győznöm pár ördögöt.
De Itt vagyok…
Sántán és fáradtan.
Nyisd ki egy kicsit
Had lássalak.
Engedd, hogy elmondjam
Bár félszememre vak vagyok
Esős napokon morogok
Látszólag nem jó nekem semmi
S lelkem öreg
El kell talán már temetni..
De tudnod kell:
Hogy egyszer
Kerestem én fürtöket
Rövidet, hosszút, copfot, kontyot
Míg félszemem göndörbe botlott
Te göndörödbe
Furcsán rakoncátlan
Istenesen egyedi
Szőlőbajusz göndörbe.
Ekkor az egyik fürt
No lám, Körém csavarodott
Nem tagadom, azóta
Szabadulni nem tudok
Még ha tudnék,
Hát híján lenne a szándék
Azóta tudom:
A Neveletlen fürt
Mindig ajándék.
Kérlek, nézz rám most kicsit
Nézz a szemembe
Lásd, most azt
Mi van a sorokba rejtve.
Nyisd ki..csak egy kicsit
Engedj meg egy mondatot.
Mert tudnod kell
Tudnod kell,
Hogy itt vagyok.
S itt is maradok.
Szerző: Szaniszló Róbert (Beregszász)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése