mára rájöttem, semmi sem véletlen,
gyerekként sokszor eltévedtem,
de köszönöm szépen, hogy élhettem.
Utolsó rímeim még mesze a jövőben,
a múltban sok ilyet kitöröltem,
a toll a kezemben rendületlen,
hogy rímeket rójak, erre születtem.
Sajnálom a hibákat hogy vétettem,
ma mar belátom, sokszor tévedtem,
csak egy kölyök vagyok még, éretlen,
de tudom, semmi sem véletlen.
Szerző: Poncz Máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése