Hideg őszi reggelen
Szél sodorta levélen,
Vérrel írott sorokon,
Mesélem a bánatom.
Bánatos az én szívem.
Mert elmentél nélkülem.
Hiányzik karod, ölelésed,
Csókod, kedves érintésed.
Mosolyod mi elvarázsolt,
Hangod mivel babonázol.
Csillagfényes két szemed,
Mi a sötétségen átvezet.
Levelem végéhez ért,
E szív csak érted élt.
Nélküled semmivé lett,
Elkárhozott s pokolba ment
Szerző: Manó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése